- BUDAPEST
- BÉCS
- BELGRÁD
- BUKAREST
- KIJEV
- MOSZKVA
- PRÁGA
- POZSONY
- SZÓFIA
- VARSÓ
- ZÁGRÁB
Vásárlói trendcsoportok
A trendsetterek azok a vásárlók, akik a mindenféle újonnan elérhető bolttípust, kereskedelmi hálózatot, online és offline megoldásokat keresik, ezeket tapasztalataik alapján értékelik, véleményüket pedig a szűkebb-tágabb környezetükkel megosztják.
Buzz vásárlók azok, akik minden szűkebb szociális környezetükből jövő – network - személyes információra érzékenyek, ezek vásárlásaik tárgyát, helyét, módját is képesek meghatározni. A network között terjedő hírek befolyásolják választásaikat, szinte csak erre építve döntenek. Megítélésük szerint a mások tapasztalatából keletkező ajánlás garanciát jelent az ő döntéseik helyességére is.
Az online vásárlók egyre növekvő arányt képviselnek, számuk jelzi, hogy ez a vásárlási forma találkozik az emberek igényeivel, hiszen viszonylag egyszerűen, idő- és helykorlát nélkül vásárolható számos termékkategória, még az országhatárok sem jelentenek leküzdhetetlen akadályt.
A sprinterek tulajdonképpen minden olyan sietősen vásárlót magukban foglalnak, akinek elsődleges célja, hogy szabaduljon a feladattól, a lehető leggyorsabban elvégezve azt. A sprintereket akkor szolgáljuk ki legjobban, ha engedjük célirányos mozgásukat, és nem képezünk akadályokat az eladás helyén.
A kényelmesek a modern és tradicionális értékorientációhoz is tartozóak, de a társadalom átlagától gyorsabb életet élnek, így képesek a jobb pozíciójuk fejében kapott jobb jövedelem egy részét az idejük megvásárlására áldozni. Kényelmük érdekében a közel eső eladóhelyeket választják akkor is, ha ott magasabb árat számolnak fel. A kényelmesek szívesen vesznek akár alternatív kereskedelmi egységekben is termékeket, például benzinkúton, automatából, stb.
A smart shopper vásárlói trendcsoportba tartozó emberekre alapvetően az jellemző, hogy megfontoltan vásárolnak, okos megoldásokat választanak a vásárlási összeg, a megvásárolt termék jellemzőinek optimalizálására. Határozott véleményük van, nem engedik, hogy kihasználják őket, inkább ők akarnak a lehetőségekkel élni, így előnyhöz jutni. A smart shopperek a többi trendcsoport nagy része számára is példaként működnek, így a „smart” vonás beszivárog más csoportok jellemzői közé is. A smart shopper mindig megvizsgálja, hogy az adott termék vagy szolgáltatás ár/érték arányban megfelel-e elvárásainak, amennyiben nem, lemond a vásárlásról, de egyre gyakrabban az adott márka vásárlásáról, vagy az adott üzletben való vásárlásról is.
A feel good vásárlók alapjellemzője, hogy vásárlásaik során lehetőség szerint mindig figyelembe veszik költéseik társadalmi, jótékonysági vonatkozását is, vagyis ha lehet, olyan márkát választanak, amely márka társadalmi szempontból hasznos célokat támogat, vagy előállítása során helyi embereknek, esetleg nehezebben elő csoportoknak ad munkát. A vásárló tehát nem mond le saját igényei kiszolgálásáról, vagyis költ, esetenként az indokoltnál többet is, de megnyugvást ad számára az, hogy a költésével hasznos célokat is tud szolgálni. Vannak természetesen olyan típusú kiadásaik is, amelyek kifejezetten a jótékonykodást, az adományozást, a segítségnyújtást célozzák.
Az autentikus vásárlók minden vásárlásuk során arra törekednek, hogy minél több kiadási tétel esetén megbízható gyártó, termelő termékét tudhassa magáénak. Fontos tehát számukra - főképp élelmiszerek estében - a származási hely, a hozzáértő szakember, az autentikus kínálás. Ez a csoport is határozottan növekvő arányú, a fogyasztói bizalom általános csökkenésével arányosan növekszik a csoporthoz tartozók száma. Lassan, de egyre több embernél alakul ki a saját piaci árushoz, a saját méhészhez, a saját bortermelőhöz való ragaszkodás. Az autentikusság iránti vágyat mutató vásárló előnyben részesíti a falusi turizmust, a háznál készített ételeket, amennyiben a kínálók hihető módon győzik meg saját szakértelmükről.
A vásárláskerülők nemcsak egy napra mondanak le a vásárlásról, hanem, ha csak tehetik, elkerülik a boltokat. A vásárláskerülés nem jelenti azt, hogy ne tudna vásárolni az adott ember, ez inkább a hozzáállását, kvázi ellenállását jelzi a fogyasztói társadalommal szemben. Bizonyos szubkultúrákban, szcénákban a csoporthoz való tartozás egyik jeleként is működik, ha a tagok önként visszaszorítják a vásárlásaikat. Ez kiegészülhet a nemvásárlás különféle formáival, a cserével, a barterrel.
Az akcióvadászok tulajdonképpen bármelyik negyedben megjelenhetnek, így nem is köthetőek egyértelműen a lassú-tradicionális mezőhöz, mégis úgy gondoljuk, itt van a legkomolyabb relevanciája a csoport jellemzőinek tárgyalásakor. Az életstílus-rendszerünk szerint e negyedhez tartozóak élnek a legszerényebb körülmények között, így számukra kiemelkedően fontos mérsékelt áron termékekhez, szolgáltatásokhoz jutni. Vannak kifejezett profi akcióvadászok, akik már nem csak saját és családjuk fogyasztására választják ki az akciós termékeket, és ahhoz mérten tervezik például a napi menüt, hanem környezetük számára is vásárolnak. Az akcióvadászat számos csoport kísérő jellemzőjévé vált az utóbbi időszakban.
A big shopperek a névből következően, látványos módon vásárolnak nagy mennyiségeket, vélelmezhetően akár több hétre is. Jellemzően az egész család vásárol, tolják a hatalmas bevásárlókocsikat, és láthatóan elégedettek a megszerzett zsákmánnyal. A kocsik tartalmát figyelve megállapíthatjuk, hogy a nagy kiszerelésű, így olcsóbb termékeket választják, gyakran kereskedelmi márkák képében. Ez a csoport kezd szűkülni a gazdasági válság hatására,eddigi nagy vásárlásaikat inkább több kisebbre változtatják.
Vezetett vásárlók azok a vásárlók, akik a termékek és márkák megválasztásánál jelentős mértékben támaszkodnak a hirdetésekre, annak alapján választanak újabb és újabb termékeket. Igaz, ha vége egy-egy kampánynak, nem marad meg a márkaválasztásuk, hanem sodródnak a következő kampányban hirdetettel. Ez főképp viszonylag alacsony egységáru napi cikkekre vonatkozik, de pont az OTC termékek megnövekedett reklámköltése miatt az egészségügyi panaszok enyhítésére kapható termékek vásárlására is jellemző.
Az elitvásárlók egyre markánsabb csoportja főképp a látható fogyasztás termékeit, még inkább márkáit részesíti előnyben, kifejezetten prioritást élveznek körükben a prémiummárkák. Számukra a márkaválasztás nem pénzügyi, hanem ízlésbeli, mintakövető döntés.
A márkavadászok sokáig alig találtak maguknak olyan eladóhelyet, ahol vadászszenvedélyüket kiélhették volna. A márkavadászok sok esetben elköteleződnek egy-egy márka mellett, annak a termékeit keresik, akár nagy energiabefektetés árán is, de fontos számukra az, hogy olcsón, de legalábbis kedvező áron, kedvezménnyel jussanak a termékekhez. Ez nem csak vásárlás, hanem játékszenvedély is.
Az örömvásárlók imádnak vásárolni, pontosabban shoppingolni. Számukra szabadidős tevékenység, örömet okozó folyamat, ha vásárolhatnak, főképp, ha nem egyedül, hanem társaságban, jól megbeszélve közben az egyes darabok előnyös és hátrányos tulajdonságait. Sokan akár vásárlásfüggővé is válhatnak, ami persze már problémát jelenthet a családi környezet számára is.
A sikervásárlók számára az a legfontosabb, hogy a vásárlással saját perfekcionizmusukat, rátermettségüket, hozzáértésüket bizonyítsák. Ez tehát nem feltétlenül az olcsó vásárlásról szól, csak abban az esetben igen, ha az a legolcsóbb az adott környezetben. A sikervásárló jut elsőként egy új termékhez, ő hall először a legjobb akciókról, neki dedikálják először az új könyvet, vagyis ő a vásárlással mutatja saját nagyszerűségét, vagy kompetenciáját egy adott területen.
Az ínyencek/szakértők az utóbbi időben jelentek meg csoport-nagyságrendben. Ők azok, akik egy-egy termékkategórián belül, vagy néhány fontos területen sokat tudnak az adott termékkategóriáról, márkáról, érzékelik a „finom különbséget”, így különbséget tudnak tenni borok, sajtok, csokoládék, kolbászok, sonkák, mézek, gombák, lemezek, operafelvételek, tengeri sófajták, éttermek, utazási irodák, stb. között. Ez azt jelenti, hogy véleményvezetőkké válnak környezetükben, így pozitív vagy negatív kijelentéseik komoly hatással vannak szociális terükben.