- BUDAPEST
- BÉCS
- BELGRÁD
- BUKAREST
- KIJEV
- MOSZKVA
- PRÁGA
- POZSONY
- SZÓFIA
- VARSÓ
- ZÁGRÁB
Aktuális trendek | 2019
Természeti erőkkel...
A ma embere a túlzott eszközhasználattal, a gyors élettel nehezen küzd meg, újra és újra keresi azokat a megoldásokat, amelyek a technikai világ és ezáltal a gyors tempó nyomását kiegyenlíthetik. Keresi a gyökereket, azokat a lehetőségeket, amelyek a korábbi időszakban is segítették az embereket a különféle „dzsungelekben” való eligazodásban. Sokan fordulnak ma a spiritualizmus extrémebb irányai felé, angyalképzőbe vagy boszorkányképzőbe járva próbálják megtalálni a bennük lévő erőt az elődök tudásával felvérteződve.
A segítő elemek megtalálásával és aktivizálásával próbálnak túllépni a mindennapok szürkeségén és a feladatok bénító hatásán. Felfedezik a kihívást jelentő sportokat ami különösebb előkészületek vagy éppen felszerelések nélkül is adja azt az élményt, ami saját erőnk megmozgatásából adódik. Törekednek az emberek arra, hogy minél több olyan tevékenységet végezzenek, ami a szabadság érzetét adja, amivel szabadon magukat találhatják meg, magukat adhatják. Ez az elfordulás és ennek időnként extrémitásba hajló megoldásai jelzik azt, hogy meglehetősen sok problémával, legyen az egyébként technikai haladás eredménye, nehezen tudnak megbirkózni.
A tudás szexi
Válságban van a formális tanítás, tudjuk, hogy nem elegendő az a tudás, amit iskolarendszeri keretek között megszerezhetünk. Ha van is megalapozott ismeretanyagunk, akkor is fellép a hiányérzet, hogy az elegendő-e a jelen feladatainak való megfeleléshez, főképp a jövőbeni lehetőségek kihasználásához. A tanulás tehát jövőorientált lett, az önfejlesztés részét képezi, és nem külső elvárásnak való megfelelés motiválja.
A jövőért való tanulás a saját épülést szolgálja, legyen ez ténylegesen szakmai tartalmú, vagy csak szórakoztató, ön-kipróbáló jellegű. „Magam miatt tanulok”, értékesebbé akarok válni, és ehhez keresem a segítséget. A márkák kurátorságának egyik erősödő eleme, hogy a fogyasztókat különféle tanfolyamokkal, akadémiákkal segítik ebben a vágyott önfejlesztésben, ezzel is továbbkísérve a fogyasztó élethelyzeteit. A brand akadémiákra számos példát látunk, legyenek azok fizetős vagy éppen ingyenes programok. Szexi lett a tudás, főképp az olyan jellegűek, amelyekre rá lehet csodálkozni, amelyek régi vagy éppen új tudásokat hoznak felszínre. Benne vannak a fiatalok Instagram sztárokká fejlődését segítő tanfolyamok, iskolák, de benne van a kötés, a különféle régi mesterségek elsajátításának lehetősége is.
Tömeges egyének
Mindenki vágya, hogy környezetében egyéniségét ismerjék el, nézzenek fel rá, csodálják, mindezt a cégek is biztosítsák, ha közel akarnak vásárlóikhoz kerülni. Tegyék ezt meg a vásárlónak akkor is, ha ezt az érzést ma csak a tömeges módon való kezelésükkel tudják megadni. Úgy kell, hogy érezze a vásárló, hogy egyéni megszólítást kap, hogy figyelik és értékelik a maga után hagyott nyomokat azért, hogy még teljesebb vevőélményhez juthasson.
Mindez azonban a mesterséges intelligencia bevonásával teljesülhet, vagyis a személyes érzést a technika adja, méghozzá úgy, hogy az egyéni nyomokat csoporttá formálják, perszónákat képeznek, vagyis csoportokba rendezik a tipikus felhasználókat. Mindezek addig nem jelentenek problémát, amíg helyesnek tűnik a személyre szabott ajánlat, amíg nem válik bosszantóvá a félrepozícionált csoport.
Zöldség-sztárok
Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a zöldségek felpozícionálása zajlik, terjed a Plant-Based Foods trendje. A korábbi időszakban a hús volt az, ami egyértelműen uralta a tányért, meghatározta a menü jellegét. Napjainkban túl sok a kérdőjel a hús körül, egészséges-e, mennyire terheli a környezetet, mit okoz a fenntarthatóságban, stb. Így válik a zöldség a köret státusból főfogássá.
Ugyan a vegetariánusok és főképp a vegánok elenyésző arányban mutatkoznak a statisztikai felmérések szerint a fogyasztók között, hatásuk azonban meglehetősen nagy, így romlott el a hús imidzse, vagy legalábbis kérdőjeleződött meg. Ez a folyamat felértékeli a lokális élelmiszerek közül azokat, amelyek a friss zöldség-gyümölcsöt adják, egyre keresettebbekké válnak ezek a termékek. A zöldségek elkészítésének sokféleségéhez egyre több tanácsot, receptet kaphatunk. Nagy előnyük még a zöldségeknek, hogy a frissességet, az ártatlanságot, az egészséget tudják szimbolizálni, ezzel a ma fontos értékeit megtestesíteni. Egy fiatal élelmiszercsoportról beszélünk...
Futóhomok identitás
Sok a változás az emberek életében, több mint korábban volt, gondoljunk a munkahelyváltásokra, a lakóhelyváltoztatásokra, a partnercserékre, a válásokra, a patchwork családokra… Ezeket a változásokat mindenki nehezen éli meg, bár nem indokolt, hogy ehhez igazítsuk identitásunkat, átfogalmazzuk akár önmagunkat, mégis megtesszük. Abban reménykedik mindenki, hogy az újonnan fogalmazott identitásával szerethetőbb lesz, piacképesebb lesz, akár csodálható lesz.
Miután nincs feltétlenül sok olyan személy az új környezetben, aki szembesíti az adott embert korábbi énjével, ezért úgy tűnik, hogy ez a folyamat szabadon választható elemekből áll. Támogatja ezt az identitás-mozgást az is, hogy a közösségi média platformjain mindig valami új információval, új érvvel, új vonzó képpel kell megjelenni. Ezek az elvárások eredményezik azt a fő folyamatok mellett, hogy a mindig újra való törekvés fejeződjön ki a rólam alkotott képben. Fennáll annak a veszélye, hogy ha nem tudunk feltétlenül újat mondani magunkról, ekkor ki is találhatunk olyan dolgokat, amelyek ugyan vonzóak, csak éppen nem valósak. A multiidentitáshoz képest ennek a trendnek az azonnalisághoz való alkalmazkodása adja futóhomok jellegét.
Időskori nyomás
Tanúi voltunk már a szépség kultusza kapcsán a nőkkel szembeni elvárások férfiakra való kivetülésének. Így ma már nemcsak a nők részvétele meghatározó a szépségpiacon, hanem egyre inkább a férfiaké is. Ennek a hatása tovább gyengíti a klasszikus férfiképet, sodorja válságba a férfiasság eszményét. Ma azt látjuk, hogy egy újabb szegmens került célkeresztbe, nevezetesen az idősebbek, nevezzük 50+ célcsoportnak. Klasszikusan 49 év elérése után kikerülnek az emberek a cégek megfogalmazott célcsoport tagságából. A tények viszont azt mutatják, hogy ez a célcsoport meglehetősen jó anyagi helyzetben lévő, friss megjelenést vágyó emberekből is áll, akiknek a megcélzása új lehetőséget jelent számos piacon.
Ez úgy érhető el, hogy a korábbi időszakban az öregedéssel nyugvópontra került emberek vágyát szítják fel. Ma nem lehet elégedett egy idős ember azzal, hogy már nem kell versenyeznie, nem kell megfelelnie mások igényeinek, mert kikerült a direkt konfliktuszónából. A média ma azt közvetíti nekik, hogy új vállalkozási területet kell keresni, érdekesnek kell lenni, új hobbikat kell felmutatni, piacképes testtel kell rendelkezni. Megint jönnek a divatiparból, szórakoztatóiparból érkező modellek példái. Tehát az a trendi 50 pluszos, aki a hetvenegynéhány éves svéd modellhez képest is megállja a helyét. Úgy tűnik tehát, hogy az énkultusz megatrendje már minden életkori fázisban, minden generációra vonatkozik, kiteljesítve a piacértelmezést és új szegmens megnyerését. Gender problémaként jelenik meg az, hogy jelen pillanatban ez az időskori nyomás alapvetően a nőkre nehezedik, őket éri el kiterjesztett értelmezésben, a férfiakat még kevésbé sújtja.
,,Nem akarom tudni...''
Meglehetősen sok ember fordul el egyrészt az élet nagy kérdéseitől, másrészt a globális problémáktól. Nem akarnak szembenézni és válaszokat keresni olyan problémákra, mint a szegénység, klímaváltozás, terrorizmus, korrupció... Inkább olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek könnyen feldolgozható élményeket biztosítanak, lehetővé téve a problémáktól való elszakadást.
Látjuk, hogy van olyan megoldáskeresés is, ami a csend irányába mutat. Keressük a zaklatott mindennapokból való kilépés módozatait, legyen az rövidebb időre, vagy akár hónapokra, évekre szóló megoldás is. A „nem akarom tudni…” trend magában foglalja a ma embere fatalizmusát, azon kompromisszumai eltussolását, amelyek ellentétes elvárásaiból fakadnak, pl. legyen valami olcsó, de fenntartható módon termelt, legyen elérhető az a luxus, amit érzékel, és amire vágyik, de megszerezni saját erőből nem tudja. Nemcsak a csend felé való fordulást eredményezi ez a trend, hanem a szcénakultúra erősödését is. Ez azt jelenti, hogy az emberek szívesen visszahúzódnak olyan szabadidős területekre, ahol ismerik a szabályokat, ahol azokat be is tartják, ahol a hasonló érdeklődés pozitív életszemléletet is ad.
Időpazarlás
Egyre nehezebb olyan piaci rést találni, ahol még nem jelent meg egy start-up, egy nagy cég szegmentált kínálata. Az emberek egyre inkább hajlandóak fizetni kényelmük fokozásáért, azért, hogy örömmel konstatálhassák időmegtakarítást értek el, saját munkájukat kiváltották egy szolgáltatással, technikai eszközzel, és az így felhaszabaduló időt saját épülésükre fordíthatják.
Felmerül persze a kérdés az időfelhasználási statisztikák láttán, hogy nem áltatjuk-e magunkat. Úgy tűnik, hogy a szolgáltatásokkal, az online megoldások preferálásával felszabadított időt önkéntesen a közösségi média felületein, a virtuális térben töltjük. Nem tudni, hogy meddig tart az a folyamat, ami a napi 2-3 órai virtuális térben való tartózkodást, voyeur-séget jelenti. Kérdés az is, hogy ez az időmegtakarítást célzó kényelem mikor okozza a fizikai satnyulást, mikor lesz az átlagember számára is világos, hogy jobban járna, ha a kényelmét nem fokozná, nem mással végeztetne el munkafolyamatokat, hanem maga élvezné az általa jól elvégzett munka gyümölcsét.
Mesterséges unintelligencia
Nyilván az unintelligencia még nem mesterséges, bár azonnal meg is szerkeszthető, ha igény van rá... Annyit írunk, olvasunk a mesterséges intelligenciáról, annyi kutatás kapcsolódik hozzá, hogy felvetődik a kérdés, nem okozza-e mindez az ember mesterséges unintelligenciájának terjedését. Nemcsak arra gondolunk, hogy számos folyamatot, korábbi tudást elmos és negligál a digitalizáció, hanem arra, hogy előhívja az emberből a határtalanságot, a mindentudás dölyfét.
Sokszor egyre inkább az igénytelenség is kifejeződik abban, hogy már nem írunk, mert vannak képek, gifek, emojik, amiket használunk, és azt várjuk, hogy ezeket a jelzéseket jól dekódolják azok, akiknek küldjük. Kialakul az emberekben a „nekem jár...” érzése, miszerint minden, amit lát és elérhetőnek vél a környezetében, de főképp az online világban, azt magáénak szeretné tudni, akkor is, ha a megszerzéséért semmilyen különleges erőfeszítést nem hajlandó tenni. Az irigység ugyan az emberi jellem velejárója, de most több lehetőségünk van okokat találni az irigységre, több mindent tudunk meg korábbi rejtett életekről, több területre terjedhet ki az irigység. Legegyszerűbb persze a látható javak világában szert tenni az irigység alapjára.